Nem sablonokban. Benned.
Van egy furcsa nyomás a mai online világban. Mintha folyamatosan láthatónak kellene lennünk.
Videók. Reels. Állandó aktivitás.
És közben könnyű elveszíteni valami nagyon fontosat: a saját ritmusunkat.
Sokszor érzem azt, hogy ma már nem elég „csak” jól dolgozni. Nem elég mélyen figyelni.
Nem elég valódi kapcsolódást teremteni. A világ gyorsabb lett ennél.
Az algoritmus a hangosabbakat szereti, a gyorsabbat, a többet. Azt, aki folyamatosan látható.
Aki mindig reagál, megjelenik, gyárt valamit, jelen van minden felületen.
És közben maga a „jelen lenni” kifejezés is annyira elcsépelt lett, hogy néha már nehéz érezni mögötte az igazi tartalmát. Mintha egy mély emberi állapotból is online elvárás lett volna.
Mi történik akkor, ha valaki nem akar szerepet játszani?
Én például nem érzem magam közel ahhoz, hogy minden nap videókat készítsek.
Nem azért, mert ne lenne mondanivalóm. Hanem azért, mert számomra az asztrológia nem tartalomgyártás, és amit képviselek pont nem rólam szól, hanem a másik emberről.
Pedig sokan mondták:
“Videót kell csinálni, mert mindenki már csak videót néz. De persze csak az a jó, ha van rajta felirat.”
“Á olvasni már senki nem olvas, ha rákattintanak a posztodra és több mint 3 sor, felejtsd el hogy elolvassák amit írtál.”
Ilyen feltételekkel nagyon nehéz átadni másoknak amit szeretnél.
Hiszem, hogy nem minden érték működik harsány formában.
Néha nehéz megtalálni az egyensúlyt a között, hogy láthatóvá váljunk, és közben önazonosak maradjunk.
Mert persze, egy vállalkozásnak szüksége van arra, hogy megtalálják. Hogy beszéljünk arról, amit csinálunk.
De számomra fontosabb lett az, hogyan veszek részt ebben.
Nem szeretnék olyan formát erőltetni magamra, ami idegen tőlem.
Nem szeretnék egy „jól működő online karakterré” válni.
Az ASZTROKÖR számomra nem erről szól.
Hanem arról, hogy legyen egy hely, ahol nem kell hangosnak lenni ahhoz, hogy valami valódi megszülessen.
Talán ma az egyik legnagyobb önismereti kérdés éppen ez:
hogyan maradjunk közel önmagunkhoz egy olyan világban,
ami folyamatosan azt sugallja, hogy másnak kellene lennünk?
És lehet, hogy erre nincs gyors válasz. De talán az első lépés az, amikor megengedjük magunknak,
hogy ne minden külső elvárásnak akarjunk megfelelni.
Lehet csendesebben is csinálni. Lassabban építkezni.
És lehet úgy kapcsolódni másokhoz, hogy közben nem távolodunk el önmagunktól.
2026.05.16.